LEGFRISSEBB BEJEGYZÉSEK

BlogregĂŠny X.

10.
A hĂĄrom csipendĂŠl-fiĂş szakavatottan vonaglott Madonna dalĂĄra. A lĂĄnyok bikiniben bĂĄmultĂĄk a mĹąsort.
   Margit elĂŠ hirtelen odapattant a fekete tangĂĄs szőke srĂĄc. Szakasztott mĂĄsa volt Jason Lewisnak, abbĂłl az időből, amikor Samantha pasijĂĄt jĂĄtszotta a Szex ĂŠs New Yorkban. A lĂĄny a tanga oldalsĂł pĂĄntjĂĄba gyĹąrte a kezĂŠben szorongatott ezrest, mire a srĂĄc felhĂşzta őt a miniszĂ­npadra. TapadĂłs-tĂĄncba kezdett vele. Karjait fĂślemelte, mellkasĂĄt Margithoz dĂśrgĂślte. A lĂĄny elbĂłdult. Jason Lewis magyar alteregĂłja a fĂźlĂŠbe sĂşgta:
    - JĂśjjĂśn, hĂślgyem, hadd kĂŠnyeztessem el egy isteni masszĂĄzzsal.
A fĂźggĂśny mĂśgĂŠ vezette Margitot, aki a szeme sarkĂĄbĂłl mĂŠg korĂĄbban lĂĄtta, hogy Eszter, az Ăźnnepelt eltĹąnik a kĂźlĂśnteremben a piros tangĂĄssal.
    - FekĂźdjĂśn hasra, kĂŠrem – bĂşgta Jason. Bekente Margit hĂĄtĂĄt masszĂĄzsolajjal, ĂŠs nekilĂĄtott. A nyakĂĄtĂłl a talpĂĄig vĂŠgigmasszĂ­rozta, majd kikapcsolta a melltartĂłjĂĄt.
   - Most a hĂĄtĂĄra fordĂ­tanĂĄm – mondta. – Akarja, hogy folytassuk?
Margit pontosan tudta, mit jelent a folytatás, és egy másodperc alatt kijózanodott. Csak nem fog leállni, azaz lefeküdni egy csipendél-fiúval? Idáig azért még nem süllyedt. Gyorsan felült, bekapcsolta a bikinifelsőjét.
   - Ne haragudjon – mondta zavartan, ĂŠs ki akart menekĂźlni a fĂźggĂśny mĂśgĂźl.
Ám a fiú finoman megragadta a karját. - Drága hölgyem, semmi sem kötelező. Az történik, amit a vendég óhajt. Tudja mit? Helyezze magát kényelembe a medencében, én meg hozok önnek egy vodka-martinit.
   A srĂĄc kisvĂĄrtatva a jacuzzinĂĄl termett az itallal.
   - Megengedi, hogy bemutatkozzak? VĂĄradi RĂłbert vagyok. Robi.
   - SĂĄrvĂĄri Margit. Szia. És ĂŠn meg azt hittem, maga Jason Lewis tĂĄncol nekem.
A másik vette a lapot, elnevette magát: - Sokan mondják, hogy hasonlítok rá. Ugye megengeded? – Betelepedett a medencébe. – A kollégáim elbírnak a barátnőiddel.
    Egy darabig szĂłtlanul ĂŠlveztĂŠk a mestersĂŠges habokat.
    - Tudod, csodĂĄlkoztam rajtad – szĂłlalt meg Robi. – Rendes csajnak lĂĄtszol. RĂĄadĂĄsul szĂŠp vagy. Ide gazdag vĂŠn nyanyĂĄk jĂĄrnak, akik mĂĄr nem kapnak pasit ingyen. Mit keresel te itt?
   - Hallottad, leĂĄnybĂşcsĂş.
   - Ja, ĂŠs azt is hallom, a menyasszony igencsak benne van a sĹąrĹąjĂŠben.
A különteremből sikoltozás és nyögések szűrődtek ki. Margit együtt nevetett Robival. – Most aztán alaposan kibúcsúzkodja magát a lányságából. – Elgondolkodva figyelte új ismerősét. – És te miért vagy itt? – kérdezte. – Bármelyik lányt megkaphatod civilben.
   - Nem akarok semmilyen lĂĄnyt megkapni – mondta Robi. - Meleg vagyok. (folytatjuk)

 

BlogregĂŠny X.

10.
A hĂĄrom csipendĂŠl-fiĂş szakavatottan vonaglott Madonna dalĂĄra. A lĂĄnyok bikiniben bĂĄmultĂĄk a mĹąsort.
   Margit elĂŠ hirtelen odapattant a fekete tangĂĄs szőke srĂĄc. Szakasztott mĂĄsa volt Jason Lewisnak, abbĂłl az időből, amikor Samantha pasijĂĄt jĂĄtszotta a Szex ĂŠs New Yorkban. A lĂĄny a tanga oldalsĂł pĂĄntjĂĄba gyĹąrte a kezĂŠben szorongatott ezrest, mire a srĂĄc felhĂşzta őt a miniszĂ­npadra. TapadĂłs-tĂĄncba kezdett vele. Karjait fĂślemelte, mellkasĂĄt Margithoz dĂśrgĂślte. A lĂĄny elbĂłdult. Jason Lewis magyar alteregĂłja a fĂźlĂŠbe sĂşgta:
    - JĂśjjĂśn, hĂślgyem, hadd kĂŠnyeztessem el egy isteni masszĂĄzzsal.
A fĂźggĂśny mĂśgĂŠ vezette Margitot, aki a szeme sarkĂĄbĂłl mĂŠg korĂĄbban lĂĄtta, hogy Eszter, az Ăźnnepelt eltĹąnik a kĂźlĂśnteremben a piros tangĂĄssal.
    - FekĂźdjĂśn hasra, kĂŠrem – bĂşgta Jason. Bekente Margit hĂĄtĂĄt masszĂĄzsolajjal, ĂŠs nekilĂĄtott. A nyakĂĄtĂłl a talpĂĄig vĂŠgigmasszĂ­rozta, majd kikapcsolta a melltartĂłjĂĄt.
   - Most a hĂĄtĂĄra fordĂ­tanĂĄm – mondta. – Akarja, hogy folytassuk?
Margit pontosan tudta, mit jelent a folytatás, és egy másodperc alatt kijózanodott. Csak nem fog leállni, azaz lefeküdni egy csipendél-fiúval? Idáig azért még nem süllyedt. Gyorsan felült, bekapcsolta a bikinifelsőjét.
   - Ne haragudjon – mondta zavartan, ĂŠs ki akart menekĂźlni a fĂźggĂśny mĂśgĂźl.
Ám a fiú finoman megragadta a karját. - Drága hölgyem, semmi sem kötelező. Az történik, amit a vendég óhajt. Tudja mit? Helyezze magát kényelembe a medencében, én meg hozok önnek egy vodka-martinit.
   A srĂĄc kisvĂĄrtatva a jacuzzinĂĄl termett az itallal.
   - Megengedi, hogy bemutatkozzak? VĂĄradi RĂłbert vagyok. Robi.
   - SĂĄrvĂĄri Margit. Szia. És ĂŠn meg azt hittem, maga Jason Lewis tĂĄncol nekem.
A másik vette a lapot, elnevette magát: - Sokan mondják, hogy hasonlítok rá. Ugye megengeded? – Betelepedett a medencébe. – A kollégáim elbírnak a barátnőiddel.
    Egy darabig szĂłtlanul ĂŠlveztĂŠk a mestersĂŠges habokat.
    - Tudod, csodĂĄlkoztam rajtad – szĂłlalt meg Robi. – Rendes csajnak lĂĄtszol. RĂĄadĂĄsul szĂŠp vagy. Ide gazdag vĂŠn nyanyĂĄk jĂĄrnak, akik mĂĄr nem kapnak pasit ingyen. Mit keresel te itt?
   - Hallottad, leĂĄnybĂşcsĂş.
   - Ja, ĂŠs azt is hallom, a menyasszony igencsak benne van a sĹąrĹąjĂŠben.
A különteremből sikoltozás és nyögések szűrődtek ki. Margit együtt nevetett Robival. – Most aztán alaposan kibúcsúzkodja magát a lányságából. – Elgondolkodva figyelte új ismerősét. – És te miért vagy itt? – kérdezte. – Bármelyik lányt megkaphatod civilben.
   - Nem akarok semmilyen lĂĄnyt megkapni – mondta Robi. - Meleg vagyok. (folytatjuk)

 

IX. rĂŠsz

- Na, hogy áll? – Barbi kedvtelve illegette magát a tükör előtt. A napsárga, spagettipántos selyemtopot, kivágása mentén a csillogó zöld kövekkel mintha neki találták volna ki. – Nézd csak, ez itt a párja. Zöld, sárga kövekkel. Olyanok leszünk, mint két testvér. Margit belebújt a holmiba. – Ez az! – lelkendezett Barbi. – És a Gézádon letesztelheted. Ahogy meséltél róla, nekem úgy tűnik, van ízlése a hapsinak.

A lány látta a tükörben, hogy szép. Nem kihívóan, hanem finoman, majdhogynem fegyelmezetten. Az a fajta nő volt, akinek zárkózottsága mögött zabolátlan erők rejlenek.
Margit Gézára gondolt, és hirtelen úgy érezte, egy kanyargós csúszdán ül, amiről nem tudja, hol a vége, de amin végig kell szánkáznia. Egyszerűen muszáj.
    - OkĂŠ, vegyĂźk meg – bĂłlintott Barbinak a tĂźkĂśrből. És mĂĄr mentek is tovĂĄbb, Ăźzletről Ăźzletre. Mire kiĂŠrtek a plĂĄzĂĄbĂłl, tele voltak szatyrokkal. KĂŠt pĂĄr cipő, egy szandĂĄl, hĂĄrom top, egy szoknya, kĂŠt nadrĂĄg lapult mindkettejĂźk csomagjaiban. Margit akkor hozakodott elő a New York-i munkĂĄval. Barbi kĂŠtsĂŠgbeesett.
   - Akkor nem is jĂśssz velem? Tibor nem enged el egyedĂźl. MiĂŠrt nem szĂłltĂĄl előbb? Az elmĂşlt kĂŠt ĂłrĂĄban a felĂŠre apasztottam a hitelkĂĄrtyĂĄmat.
   - Nyugalom, a munkaĂşt csak fĂŠl ĂŠv mĂşlva lesz. Elutazom veled, legalĂĄbb kĂśrĂźlnĂŠzek odakint, ĂŠs amikor kĂŠsőbb egyedĂźl visszamegyek, nem lesz olyan idegen az egĂŠsz.
   Barbi arca felderĂźlt. KezĂŠt a magasba lendĂ­tette, ĂŠs a kĂŠt lĂĄny tenyere Ăśsszecsattant.
   EstĂŠre Margit buliba kĂŠszĂźlt. Egy rĂŠgi kollĂŠganője, Eszter leĂĄnybĂşcsĂşjĂĄt tartottĂĄk. Hatan lesznek csajok, ĂŠs a főszervező Anett kitalĂĄlta, hogy előszĂśr hat kocsmĂĄt jĂĄrnak vĂŠgig. Mindegyikben ott Ăźl majd egy Ăşjabb tag a tĂĄrsasĂĄgbĂłl, ĂŠs Eszternek, a menyasszonynak mindenhol innia kell valami alkoholtartalmĂşt.
   Margit Ăşgy dĂśntĂśtt, az Ăşj kĂśves topban megy. Nem GĂŠzĂĄn fogja letesztelni, hanem a diszkĂłban, ami a programsorozat utolsĂł ĂĄllomĂĄsa.
   A hatodik kricsmiből mĂĄr kĂŠt csaj tĂĄmogatta ki Esztert, aki az itatĂĄstĂłl igencsak felĂśntĂśtt a garatra. Az Oktogonon az egyik kapualjban Anett, a csapatkapitĂĄny hĂĄrmat koppantott egy ajtĂłn.
    - Titkos fĂźrdő – sĂşgta a tĂśbbieknek.
    Odabent volt ĂśltĂśző, pontosabban vetkőző, jacuzzi, diszkrĂŠten elfĂźggĂśnyĂśzĂśtt dupla matrac ĂŠs egy kĂźlĂśnterem. HĂĄrom szobortestĹą srĂĄc jĂśtt elĂŠjĂźk, ĂŠs kĂśzĂśltĂŠk velĂźk, hogy előbb tĂĄncolnak nekik, aztĂĄn egyenkĂŠnt megmasszĂ­rozzĂĄk őket.
   - Íme, a leĂĄnybĂşcsĂşs, tripla kiadĂĄsĂş, extrĂĄkkal felszerelt csipendĂŠl! – kurjantott Anett. – ÉlvezzĂŠtek!

(folytatjuk)    

VIII. rĂŠsz

A plázában szombaton kora délután nyüzsgött a tömeg. Margit azonban semmit nem látott a színes ruhákban tipegő nőkből, a csoportosan viháncoló kamaszokból, a kézen fogva andalgó párokból. Mereven bámult kapucsínójába a dobogón felállított kávézóban. Barbi szokás szerint késett. Margit úgy várta barátnőjét, mint valami egyszemélyes felmentő sereget. Három napja, a Géza-ügy óta egyfolytában zúgott a feje.

   - Szia, leĂĄnyzĂł! – viharzott oda hozzĂĄ Barbi, ĂŠs lehuppant a szemkĂśzti szĂŠkre. – Bocsika, hogy kĂŠstem, de ez a parkolĂĄs! KĂŠsz rĂŠmĂĄlom. Na, itt vannak a kedvezmĂŠnyes kuponok, indulunk a bevĂĄsĂĄrlĂł kĂśrĂştra, mĂĄr ki is jelĂśltem az Ăştvonalat. KĂŠsz szerencse, hogy most van a leĂŠrtĂŠkelĂŠs. MĂŠgsem ĂĄllĂ­thatunk oda New Yorkba a menő amerikai csajszik kĂśzĂŠ Ăłcska gĂśncĂśkben.
   A szőke lĂĄnynak ekkor tĹąnt fel Margit hallgatĂĄsa.
   - HĂĄt veled meg mi tĂśrtĂŠnt? Úgy Ăźlsz ott, mint akit belemĂĄrtottak egy kĂĄd ecetbe.
   - Barbi, nagy baj van – lehelte Margit. – Csak te segĂ­thetsz. Adj tanĂĄcsot, mert ĂŠn ebbe belepusztulok.
   És tĂśviről-hegyire beszĂĄmolt a GĂŠzĂĄval tĂśrtĂŠntekről. Ám Barbi nem lĂĄtta tragĂŠdiĂĄnak a dolgot. Sőt.
   - Margit, ez ĂłriĂĄsi - mondta. - Megfogtad az isten lĂĄbĂĄt!
   - MegőrĂźltĂŠl? Ez a fĂŠrfi a munkatĂĄrsam, sőt, a főnĂśksĂŠg tagja, rĂĄadĂĄsul ĂśtvenĂŠves, ĂŠs nős!
   - Na ĂŠs akkor mi van? NĂŠzd a jĂł oldalĂĄt. Minden napod tele lesz izgalommal. Plusz tĂśbbszĂśrĂśsen bebiztosĂ­tod magad kirĂşgĂĄs ellen. Nem pont te mondtad, hogy dolgozni nem elĂŠg? AhĂĄny leĂŠpĂ­tĂŠs volt, mindannyiszor lapĂĄtra tettek, a jĂł munkĂĄd ellenĂŠre. HĂĄt most lesz egy titkos hĂĄtorszĂĄgod.
   - De ĂŠn legyek a pasi kapuzĂĄrĂĄsi pĂĄnikja? És mi lesz a felesĂŠgĂŠvel?
   - MiĂŠrt, talĂĄn a kezedet kĂŠrte meg? Az ĂŠletkora meg legyen az ő problĂŠmĂĄja. EgyĂŠbkĂŠnt hogy nĂŠz ki?
   - Mint egy kismajom elegĂĄns ĂśltĂśnyben. JĂł, ha az orromig ĂŠr. Nem is ĂŠrtem, mi vonz benne. Hiszen eleinte utĂĄltam.
   - A szokĂĄsos – ĂĄllapĂ­totta meg Barbi. – Olyan ronda, hogy az mĂĄr szĂŠp. Ezt hĂ­vjĂĄk vonzĂł csĂşnyasĂĄgnak. Ti lesztek a szĂŠpsĂŠg ĂŠs a szĂśrnyeteg. Biztosan tud valamit a pali.
  - JĂł lehet neki, mert ĂŠn mĂĄr nem tudok semmit – kesergett Margit, ĂŠs Ăşgy bĂĄmult a kapucsĂ­nĂłjĂĄba, mintha abban lenne elrejtve a megoldĂĄs.
   - Na, ebből elĂŠg – zĂĄrta le a tĂŠmĂĄt a barĂĄtnője. – Indul a shoppingolĂĄs, mindjĂĄrt kĂśnnyedĂŠbben veszed a dolgokat. Ne gĂśrcsĂślj! Take it easy, bĂŠbi! – Azzal fizetett, ĂŠs mĂĄris rĂĄngatta magĂĄval barĂĄtnőjĂŠt az első butikba. Margitnak csak akkor jutott eszĂŠbe, hogy a New York-i kikĂźldetĂŠst elfelejtette megemlĂ­teni.

(folytatjuk)

VII. rĂŠsz

Öt perc múlva a lány szorongva kopogott a vezetői iroda ajtaján. A férfi mosolyogva nyitotta ki előtte. Margit meghökkent. Ez nem megrovás lesz. A hapsi valami mást akar.

   – Foglalj helyet – mutatott GĂŠza udvariasan az egyik szĂŠkre. – TĂślthetek
neked egy finom italt? – És már elé is tette a vörösbort a talpas pohárban.
– Elnézésedet kérem, de csak ez van. Pedig te pezsgőt érdemelnél.
Margit egyre jobban Ăśsszezavarodott. Mit is Ăźnnepelnek?
   – ÖrĂśmhĂ­rem van szĂĄmodra – folytatta GĂŠza. – A kĂśzvetlen főnĂśkĂśd tĂŠged
javasolt a New York-i szerkesztőségünkbe. Gyakorlatra. Nem mintha mi nem
figyeltĂźnk volna fel rĂĄd. Remek munkĂĄt vĂŠgzel, Margit. Az egĂŠsz menedzsment
egyetĂŠrtett abban, hogy te kĂŠpviselheted legjobban a magyar vĂĄllalatot
AmerikĂĄban. Isten ĂŠltessen!
   Margit szĂłhoz sem jutott a meglepetĂŠstől. Belekortyolt az italĂĄba. – És
én még azt hittem, kirúgtok – hebegte.
   A fĂŠrfi csodĂĄlkozĂł arcot vĂĄgott: – MĂĄr miĂŠrt rĂşgnĂĄnk ki? Hogy jut
ilyesmi az eszedbe?
   – HĂĄt tudod, a nyakkendő…
   – Ó, drĂĄgĂĄm! Azt hiszed, ĂŠn megsĂŠrtődĂśm az ilyesmin? – nevetett GĂŠza.
– Ahhoz nekem túl vastag a bőr a képemen.
   Margit megint arra gondolt, milyen arcĂĄtlan a pali. Ennek aztĂĄn a helyĂŠn
van az Ăśnbizalma.
   – A lĂĄbamat akkor ezentĂşl bĂŠkĂŠn hagyod?
Géza megint felnevetett: – Ezek szerint halvány fogalmad sincs róla, miért
ugrattalak?
    Ahogy Margit belenĂŠzett a fĂŠmkeretes szemĂźveg mĂśgĂśtt izzĂł szempĂĄrba,
lassan derengeni kezdett neki a vĂĄlasz. A torka kiszĂĄradt. GĂŠza kĂśzelebb
hajolt hozzĂĄ. EgĂŠszen kĂśzel.
   – BĂŠbi, neked van a legjobb lĂĄbad ennĂŠl a cĂŠgnĂŠl. Pedig itt jĂł pĂĄr nő dolgozik. – MutatĂłujjĂĄval vĂŠgigsimĂ­tott Margit mezĂ­telen lĂĄbszĂĄrĂĄn. A lĂĄny furcsa mĂłdon nem ĂŠrzett ellenĂĄllĂĄst. Hirtelen arra gondolt, ő most egy kĂ­gyĂł, amit ĂŠppen bĹąvĂślnek.
   – De miĂŠrt... miĂŠrt cukkoltĂĄl? – nyĂśgte.
   – Tudod, egy magamfajta fĂŠrfi nem a kĂźlsejĂŠvel vesz le a lĂĄbĂĄrĂłl egy
nőt. – Géza pillantása még forróbban perzselt. – A gyönyörű, hófehér
lábáról – tette hozzá. – Én úgy hívom fel magamra a figyelmedet, hogy
teszek rád valami megjegyzést. Te dühös leszel, ami később eszedbe jut.
Azaz ĂŠn jutok az eszedbe.
   Arca egyre kĂśzeledett MargitĂŠhoz. A lĂĄny kĂŠptelen volt ellĂśkni. A fĂŠrfi
hirtelen és gyorsan megcsókolta. Aztán rögtön vissza is húzódott. – Mára
elĂŠg lesz ennyi.
   Margit mĂĄr az ajtĂłnĂĄl volt, amikor utĂĄnaszĂłlt: – Valamit mĂŠg tudnod
kell. Ha nemet mondasz, nincs kĂśvetkezmĂŠnye. Nem Ăşgy akarlak megkapni, mint
gazdasĂĄgi igazgatĂł.

(folytatjuk)

VI. rĂŠsz

A munkaidő lassan a vége felé közeledett. Odakint már leszállt az este, és Margit dudorászva készült haza. Elégedett volt magával, jöhet a megérdemelt pihenés.

Hanem a kolléganője, Cilike a szomszédos asztalnál még mindig a rábízott
kĂŠzirat fĂślĂśtt gĂśrnyedt.
   – Én ezt nem bĂ­rom megcsinĂĄlni – nyafogta. – Szar az egĂŠsz, ĂŠs gőzĂśm
sincs, mit kezdjek vele. JĂł neked, hogy kĂŠszen vagy! Engem biztos ki
fognak rĂşgni.
   Margit megsajnĂĄlta. MĂĄr-mĂĄr azon volt, hogy segĂ­t neki, amikor megjelent
GÊza. Áthajolt Cilike vålla fÜlÜtt.
   – DrĂĄga CilikĂŠm, mi a gond? – MĂĄrkĂĄs selyem nyakkendője a lĂĄny előtt
fekvő papírt súrolta.
   Margitban egyszeriben felment a pumpa. Ővele szemtelenkedik, ennek a
nyif-nyaf Cilikének meg a legmézes-mázosabb hangját veszi elő? Odalépett
hozzĂĄjuk.
   – DrĂĄga GĂŠzukĂĄm, micsoda gyĂśnyĂśrĹą nyakkendőd van neked! – Az ő hangja is
mézes-mázos volt, de nem kedves. A legmaróbb gúnyt vette elő. - Melyik
turkálóban lőtted?
   Arra szĂĄmĂ­tott, hogy a fĂŠrfi megsĂŠrtődik, ĂĄm annak furcsa mosolyra
gĂśrbĂźlt a szĂĄja.
   – Itt a sarki fĹąszeresnĂŠl, bĂŠbi. De te ne feledd a lĂĄbadat. KĂŠsz
hipĂłreklĂĄm.
   Azzal belemĂŠlyedt Cili kĂŠziratĂĄba, megmutogatta neki a helyeket, ahol
javĂ­tani kell rajta. PĂĄr perc mĂşlva felegyenesedett, ĂŠs peckesen elsĂŠtĂĄlt.
    Margit dĂşlt-fĂşlt: ez a fehĂŠrlĂĄb-Ăźgy bĂĄntotta. Mit akar az ő lĂĄbĂĄtĂłl egy
majompofa cégvezér? Holnap nadrágban jön. És már látta magát, amint a
szekrény előtt álldogál, tanácstalanul, hogy miben pácolja magát péppé a kánikulában.
    Éppen indulni akart, amikor megszĂłlalt asztalĂĄn a telefon. GĂŠza volt
az. – Margit, átjönnél az irodámba egy percre? – A hangja hűvösen, sőt
hivatalosan csengett.
   A lĂĄny megrĂŠmĂźlt. Ezt jĂłl elbaltĂĄzta. Nem rĂŠgĂłta van a cĂŠgnĂŠl, klassz
munkĂĄt vĂŠgez, ĂŠs tessĂŠk, most elszĂşrta. MiĂŠrt nem tudta tartani a szĂĄjĂĄt?
   – Jaj, Cili – fordult kollĂŠganőjĂŠhez. – GĂŠza telefonĂĄlt, azt mondja,
menjek ĂĄt hozzĂĄ. Most mit csinĂĄljak?
   – HĂĄt menj ĂĄt. Biztos meg akar veled beszĂŠlni valami munkaĂźgyet.
   – A gazdasĂĄgi igazgatĂł? Hogy te milyen naiv vagy! Nem hallottad, miket
mondtam neki? Ezt egy fejes sem tĹąri el. Nem tĂŠged fognak kirĂşgni, hanem
engem.
   – HĂźlyesĂŠg! – mondta Cilike. – Te vagy itt a legjobb, az ĂĄllĂĄsod beton.
Nyugi.
   De Margit nem nyugodott meg. Majd pont ez a butuska Cili fogja
megmondani a tutit. Ő és a fene nagy önérzete! – ostorozta magát a liftben.
Ilyenkor bezzeg tud bĂźszke lenni, nem Ăşgy, mint a Mohamed-fĂŠle Ăźgyekben.
Legszívesebben leharapta volna a nyelvét. De már késő. Miért is nem tudta
tartani a szĂĄjĂĄt?

(folytatjuk)

V. rĂŠsz

Később Margit keserűen állapította meg: megint olyat tett, amit nem kellett volna. Minden téren oké az élete, szereti a munkáját, van egzisztenciája, szép, fiatal, okos… De ezek a pasiügyek! Biztos a magány miatt van. Az a rengeteg önsegítő könyv, hogy egyedül is jól meg kell lenni, mind merő baromság. Akik ilyeneket irkálnak, nyilván boldog párkapcsolatban élnek.

   Így morfondĂ­rozott az ĂĄgyban egy darabig, majd kiment a fĂźrdőbe, hogy
lemossa magĂĄrĂłl az idegen hĂ­m szagĂĄt.
   MĂĄsnap kora reggel csĂśrgĂśtt a telefon. Margit Ăşjult remĂŠnnyel ugrott oda a
kĂŠszĂźlĂŠkhez. De csak Barbi volt az.
   – Na, mi tĂśrtĂŠnt? – kĂŠrdezte izgatottan. Nem mulasztotta volna el a
szaftos rĂŠszleteket, hiĂĄba mondta neki Margit elĂŠgszer, hogy az ilyesmi
magĂĄnĂźgy.
   – Mi lett volna? – kĂŠrdezett vissza. – Semmi.
   – Ugyan, ne gyere mĂĄr nekem a mesĂŠvel! Ismerlek, mint a rosszpĂŠnzt. Elő
a farbával, Hamupipőke!
   Margit utĂĄlta, hogy barĂĄtnője ĂĄllandĂłan behelyettesĂ­ti a nevĂŠt valami
meseszereplőével.
   – Margit vagyok. TĂŠged hogy hĂ­vnak? – vĂĄgott vissza ĂŠlesen.
Barbit azonban nem lehetett lerĂĄzni.
   – Nos, milyenek az arab hercegek az ĂĄgyban? – erőskĂśdĂśtt.
   – Semmilyenek – adta meg magĂĄt Margit.
   – Na, ne legyĂŠl mĂĄr ilyen! LĂŠci-lĂŠci! Olyan kĂ­vĂĄncsi vagyok!
   – SzĂł szerint semmilyenek. Öt perc tili-toli, aztĂĄn „pĂĄ, majd hĂ­vlak”.
Barbinak végre leesett. Hangnemet váltott: - Ó, szegénykém! Bocsika, hogy
belerĂĄngattalak. Majd meglĂĄtod, New Yorkban mindennek jĂł vĂŠge lesz.
   - Nem a te hibĂĄd – sĂłhajtott Margit. – És jĂł vĂŠge lett: a pasi eltĹąnt.
De most te ne haragudj, mennem kell dolgozni.
  A kiadĂł szerkesztősĂŠgĂŠben rĂśgtĂśn belevetette magĂĄt a soros kĂŠziratba. A
 tĂ­zĂłrai szĂźnetre mĂĄr sokkal jobban ĂŠrezte magĂĄt: hatĂĄsos dolog a
 munkaterĂĄpia. Kiment az udvarra levegőzni. RĂŠvedezve bĂĄmulta a benti
  parkolĂł virĂĄgzĂł bokrait, amikor hirtelen megszĂłlalt mĂśgĂźle egy hang:
     – FehĂŠr a lĂĄbad. – GĂŠza volt az, a gazdasĂĄgi igazgatĂł. – Napoznod
  kellene.
     Margit felhorgadt. Mit kritizĂĄlja őt ez az alak?  – TĂşlĂŠrzĂŠkeny a bőrĂśm – vĂĄlaszolta kimĂŠrten.
  – Akkor miĂŠrt nem jĂĄrsz szolĂĄriumba?
  – MiĂŠrt, talĂĄn meg akarsz lepni egy szolibĂŠrlettel?
A fĂŠrfi vĂĄlasz helyett somolyogva hallgatott. Szippantott mĂŠg egyet a
cigarettĂĄjĂĄbĂłl, a lĂĄny arcĂĄba fĂşjta a fĂźstĂśt, sarkon fordult, ĂŠs elment.
   Margit hosszan kĂśhĂśgĂśtt. „Ezt a pimaszsĂĄgot – dohogta. - Macskajancsi.”
GyanakvĂł volt az alacsony fĂŠrfiakkal szemben. Mindegyik kompenzĂĄl.
De a kis kĂśzjĂĄtĂŠk gondolkodĂłba ejtette. Vajon mi akart ez lenni?

(folytatjuk)

IV. rĂŠsz

Mohamed végül egy arab falatozóba vitte a Körúton. „Egy fokkal jobb – gondolta Margit. – De hogy a pasi nem egy gavallér, az biztos.” Kitapasztalta már, milyen következtetést lehet levonni a meghívás helyszínéből. Ezért is bízta mindig a férfira a választást.

   – Ez a kedvenc helyed? – kĂŠrdezte.
   – Ja, egy barĂĄtom a tulaj. – És Mohamed mĂĄr szĂłlt is arabul a pultban
ĂĄllĂł srĂĄcnak, hogy hozzon nekik kĂŠt MojitĂłt. Margit nagyot kortyolt a koktĂŠlbĂłl.
   – MiĂłta vagy MagyarorszĂĄgon? – tĂśrte meg a csendet.
   – KĂŠt ĂŠve, de időnkĂŠnt hazajĂĄrok. Csak nĂŠha, mert szeretek itt lenni.
   – AzĂŠrt, mert szĂŠpek a nők?
   – AzĂŠrt is – vĂĄlaszolta a srĂĄc. – De nem ez a fő ok. Üzletet akarunk
nyitni az egyik haverommal.
   – Na ĂŠs milyet? Valami titkos fegyverraktĂĄrat? – viccelődĂśtt Margit.
Mohamed azonban megsértődött. Komoran közölte:
   – Mohamed lenni nem terrorista. Cipőket fog ĂĄrulni.
„Ennek tényleg semmi humora nincsen – állapította meg újfent a lány. –
Habár lehet, csak érzékeny, és rühelli a skatulyákat.”
   CsĂśndben ittĂĄk a MohitĂłjukat. Amikor Mohamed fizetett, Margit lĂĄtta,
hogy a haverja titkon rĂĄkacsint. Amolyan fĂŠrfikacsinĂĄs volt, mintha csak
azt mondta volna: jó bőr a kicsike. Mohamed visszahunyorított. „Ez már ma
meg akar engem húzni” – suhant át Margit agyán. Most rajta lett volna a
megsértődés sora, de hamar észbe kapott. Hiszen az uszodában nem ő maga
volt, aki Mohamed meztelen testéről képzelgett? „Minek tétovázzak? – tette
fel magának a költői kérdést. – Az élet rövid, ugorjunk bele fejest.”
   – A kĂĄvĂŠt mĂĄr nĂĄlam igyuk meg – javasolta hangosan.
Figyelte, ahogy a fĂŠrfi fellĂŠlegzik. NyilvĂĄn ĂśrĂźl, nem kell tovĂĄbb
tĂśrnie magĂĄt. Na meg kĂśltenie. Mohamed egyre ellenszenvesebb lett, negyedĂłra
múlva Margit mégis kinyitotta előtte a lakása ajtaját. A férfi a szobába
lĂŠpve rĂśgtĂśn hĂşzta le a pĂłlĂłjĂĄt. Margit megrĂśkĂśnyĂśdĂśtt. Mohamed nyersen
odaszĂłlt:
   – Vetkőzz te is.
PĂĄr pillanat mĂşlva az ĂĄgyon voltak, Ăśsszegabalyodva, meztelenĂźl. Az arab
gyors volt ĂŠs gĂŠpies, amire az sem szolgĂĄlt vigasz gyanĂĄnt, hogy szĂŠp a
teste. Margitnak igencsak kapkodnia kellett magĂĄt az orgazmussal. Ez az
aktus tényleg csak addig tartott, mint egy kávé. „Tessék: a fekete mint a
szeretkezés szinonimája egy majdnem feketével” – ironizált magában a lány.
   A pasi mĂŠg vagy tĂ­z percet fekĂźdt mellette. NĂŠmĂĄn szuszogott, aztĂĄn
felkapkodta magĂĄra a ruhĂĄit.
   - Mennem kell, majd hĂ­vlak – bĂşcsĂşzott, ĂŠs kisĂŠtĂĄlt az ajtĂłn. Margit Ăşgy
ĂŠrezte, mintha soha ott sem lett volna. Titkon mĂŠgis remĂŠlte, a
telefonhĂ­vĂĄs talĂĄn nem Ăźres Ă­gĂŠret. VĂŠgĂźl is a fĂŠrfi elmentette a szĂĄmĂĄt a
mobiljĂĄba.

(folytatjuk)

III. rĂŠsz

Ám ahogy Adonisz odajött, Barbit szólította meg. – Helló, szépségem, nincs meleged? – Egészen közel hajolt a lányhoz. – Jaj, dehogy – fuvolázta Barbi. – Imádom a gőzt. Tudod, jól méregtelenít. – Méreg… mit csinál?

A srĂĄc nem ismerte a szĂłt. Margitnak akkor esett le, hogy kĂźlfĂśldi. Az
akcentusán is érződik. Meg hát az a fürtös fej sem szőke, hanem fekete, a bőre pedig túlságosan olajos. Ezt nem a nap csinálta, hanem a genetika. Még magzatkorban.
   – Te, ez arab – sĂşgta oda Barbinak.
   – Na ĂŠs akkor mi van? Lehet, hogy olajsejk.
   – Ja, pont a LukĂĄcsban, ĂŠn meg legyek a negyedik felesĂŠge.
   – Ugyan, ne parĂĄzz mĂĄr! – lĂśkte meg barĂĄtnőjĂŠt Barbi, aztĂĄn hangosan Adoniszhoz fordult. – Barbara vagyok – nyĂşjtotta a kezĂŠt –, ez meg a barĂĄtnőm, Margit.
   – Mohamed – mutatkozott be a srĂĄc. Csak Barbit nĂŠzte. – MeghĂ­vhatlak a bĂźfĂŠbe?
   De a lĂĄny magabiztosan mĂĄs irĂĄnyba terelte az esemĂŠnyeket. – SajnĂĄlom, Mohamed – mondta. – Nekem rohannom kell haza a vőlegĂŠnyemhez, de a barĂĄtnőm az előbb ĂĄrulta el, hogy majd' eleped egy kĂłlĂĄĂŠrt.
   És mĂĄr fogta is a tĂśrĂźlkĂśzőjĂŠt, titokban Margitra kacsintott, a
kávéscsoki-testűnek csábosan búcsút intett, és kisuhant a gőzkabinból.
   Margit ott maradt a barna istensĂŠggel. „Arab Adonisz” – keresztelte el magĂĄban. Most mitĂŠvő legyen? Legjobb, ha domborĂ­t egyet, hogy ĂŠrvĂŠnyesĂźljenek az előnyei. Barbi tĂĄrsasĂĄgĂĄban ezt nevetsĂŠgesnek tartotta volna, de most… Átsuhant az agyĂĄn, hogy bĂĄr a New York-i modellversenyt egy nagy hĂźlyesĂŠgnek tartja, az biztos, hogy az alakjĂĄval nem fog szĂŠgyent vallani. Ezt az arab srĂĄc is ĂŠszrevehette, mert mohĂłn vĂŠgigsiklatta rajta a tekintetĂŠt.
   – Na, mi legyen? – nĂŠzett a lĂĄnyra kĂŠrdőn Mohamed. – Megiszunk egy ĂźdĂ­tőt?
   – TehĂĄt ha lĂł nincs, a szamĂĄr is jĂł? – szegezte neki a kĂŠrdĂŠst Margit, amit gunyoros ĂŠvődĂŠsnek szĂĄnt.
   – LĂł, szamĂĄr, mi van velĂźk? – ĂŠrtetlenkedett Mohamed.
   Na, ez se az eszĂŠről lesz hĂ­res, gondolta Margit. Mert jĂł-jĂł, nem ismeri a magyar mondĂĄsokat, de azĂŠrt logika is van a vilĂĄgon.
   – Tudod mit, Mohamed? Úszom egyet, aztĂĄn meglĂĄtjuk. VĂĄrj meg.
   A gőzkabinbĂłl kisĂŠtĂĄlva a biztonsĂĄg kedvĂŠĂŠrt Ăźgyelt rĂĄ, hogy Ăźtemesen ringjon a feneke. Erre Barbi tanĂ­totta meg. VĂĄlla fĂślĂśtt vetett hĂĄtra egy pillantĂĄst, Ăşgy valahogy, ahogy a modellek a kifutĂł vĂŠge utĂĄn visszafordulnak. A fĂŠrfi persze őt bĂĄmulta. Ez negyedĂłra mĂşlva is itt lesz – nyugtĂĄzta a lĂĄny.
   A medencĂŠben tempĂłzva elkĂŠpzelte, milyen volna szexelni Mohameddel. MiĂŠrt is ne? Arabbal mĂŠg Ăşgysem volt dolga. És habĂĄr nem egy ĂŠszkombĂĄjn olajsejk, azĂŠrt kialakulhat kĂśztĂźk valami.

(folytatjuk)

II. rĂŠsz

– Csüccs be – vezényelt Barbi. Elindultak a Lukács uszodába. Barbi szerint ott jól lehet ismerkedni. – Mi van az eljegyzésetekkel? – kérdezte Margit. – Ó, nem kell siettetni – válaszolta a másik lány megjátszott könnyedséggel. – Finoman célozgatok, aztán egyszer majd csak betalál.

   – SzĂłval igazĂĄbĂłl semmi konkrĂŠt? – ĂŠrdeklődĂśtt tovĂĄbb Margit. – Hiszen azt mondtad…
   – Mondtam, amit mondtam – csattant fel Barbi. – Tudod, milyenek a
fĂŠrfiak. De sebaj, a tĂźrelem hĂĄzassĂĄgot terem.
   SzĂłval a hapsi nem akarja elkĂśtelezni magĂĄt, Barbi meg remĂŠnykedik. Csak az a bĂśkkenő, hogy Tibor 40 ĂŠves elmĂşlt. Ebben a korban mĂĄr gyanĂşs, ha valakinek eszĂŠben sincs a nősĂźlĂŠs. De Margit egy szĂłt sem szĂłlt. Barbival ellentĂŠtben a tĂśkĂŠletes őszintesĂŠgnĂŠl tĂśbbre tartotta a diszkrĂŠciĂłt: jĂśjjĂśn rĂĄ a mĂĄsik magĂĄtĂłl arra, mibe keveredett.
   - Van viszont egy jĂł hĂ­rem – trillĂĄzta Barbi. – MegyĂźnk New Yorkba, a modellversenyre.
   - Miii? – hĂźledezett Margit. Úgy lĂĄtszik, barĂĄtnőjĂŠnek tĂŠnyleg az agyĂĄra ment az a hĂźlye sorozat a tĂŠvĂŠben. Amerikai top modell leszek. NanĂĄ, majd pont innen, Pestről. – AbbahagynĂĄd ezt a marhasĂĄgot? És mi az, hogy megyĂźnk?
   - Tibor befizetett minket. Az volt a feltĂŠtele, hogy vigyek valakit magammal, aki vigyĂĄz rĂĄm. Nem mintha rĂĄm vigyĂĄzni kellene, de veled mĂŠg nagyobb mĂłka lesz.
   - Na ĂŠs mikorra tervezed te ezt a mĂłkĂĄt? – Margit mĂŠg mindig nem tĂŠrt magĂĄhoz.
   - Hat hĂŠt, ĂŠs repĂźlĂźnk a Citybe. Ne izgulj, legfeljebb megĂ­rod az egĂŠszet. Akkora bulit csapunk egy hĂłnap alatt, mint a Szex ĂŠs New Yorkban a nĂŠgy csaj egyĂźttvĂŠve. RĂĄadĂĄsul nem kizĂĄrt, hogy ott talĂĄlod majd meg az Igazit. Na? Kapok egy puszit?
   És odatartotta Margitnak az arcĂĄt, aki kĂŠnytelen-kelletlen nyomott rĂĄ egy cuppanĂłsat. VĂŠgĂźl is, miĂŠrt ne? – morfondĂ­rozott. TĂŠnyleg klassz kaland lehet belőle. Majd kivesz egy hĂłnap szabit.
   KĂśzben megĂŠrkeztek a LukĂĄcshoz. Betelepedtek a gőzbe, bĂĄr Margitnak vajmi kevĂŠs kedve volt hozzĂĄ.
   – Ki fog rĂĄm kattanni, amikor a hajam csatakosan tapad a fejemhez, az arcomat meg cĂŠklavĂśrĂśs lesz? Ez a szaunakabin olyan, mint egy heringlĂĄda.
   – Pontosan, egy heringlĂĄda – bĂłlogatott Barbi. – És minĂŠl tĂśbb a hering, annĂĄl tĂśbb a pasihering.
   Nem kellett sokat vĂĄrniuk a kapĂĄsra. Barbi kisvĂĄrtatva odasĂşgta:
   – Azt kapd ki! Azt ott! Micsoda test!
Tőlük egy méterre maga Adonisz ácsorgott. Hozta a papírfomát: göndör fürtök, a görög istenhez méltó magas és izmos alak.
   – Sajtot lehet a hasĂĄn reszelni, olyan kockĂĄs – lelkendezett Barbi. – És tĂŠged bĂĄmul.

(folytatjuk)

I. rĂŠsz

– Átlagos, teljesen átlagos – sóhajtott Margit, és vágott egy fintort a tükörbe. Hiába tudta a szíve mélyén, hogy jól néz ki. A haja dús barna, ajkai teltek, arca enyhén szlávos. Egzotikus. Szeme feketén ragyog – kár, hogy ha látni is akar, szemüveget kell hordania, ami afféle tanító nénit csinál belőle. Pedig a tanári pályát rég otthagyta, most egy könyvkiadóban dolgozik, mások szövegeivel bíbelődik, miközben arról álmodozik, egyszer az övével is fog valaki.

Borongó szemlélődését az autóduda hangja szakította félbe. Barbi várja odalent. Margit kihajolt az ablakon, hogy intsen neki.
   – Gyere mĂĄr, CsipkerĂłzsika! – kiĂĄltotta fel lentről a mĂĄsik lĂĄny.

A piros kabrió ritka tüneményként díszelgett a régi macskaköves utcán. Barbival tíz éve melegedtek össze, amikor az egyetem után együtt vágtak bele különböző kalandokba, hogy megtalálják a nagy Őt. Margit már akkor sejtette, barátnőjének nem lesz nehéz dolga. Hiszen valóban úgy nézett ki, mint egy Barbie-baba. Amikor karcsún, nagy mellekkel, szőke hajzuhatagával végigkopogott tűsarkújában az utcán, még a nők is megfordultak utána. Egyébként közgazdászként diplomázott, aztán rendezvényszervező lett. A pasijával munka közben találkozott végül. Tibor a bankigazgatóvá való kinevezését ünnepeltette, és Barbi cégére bízta a buli megszervezését.

A piros kabrió tőle származik, az első évfordulójukra vette a lánynak, aki most arról ábrándozott, hogy a férfi egy modellversenyre is befizeti. New Yorkba. Margit csak legyintett az ötletre. Tudta, hogy Barbi mindig tele volt kislányos ábrándokkal, de most csodálkozott rajta. Miért nem elég ennek a lánynak, amije van? Mindent megkapott az élettől. De amaz leintette:
   - Most modellnek lenni a menő – magyarĂĄzta. – Ki figyel fel egy rendezvĂŠnyszervezőre?
   - NĂŠzz mĂĄr magadra, ĂŠs szĂĄllj le a fĂśldre.
   - Tudom, a mĂŠreteim. KilencvenĂśt-hatvan-kilencvenĂśt. A kifutĂłra tĂŠnyleg sok. De nekem elĂŠg lesz egy reklĂĄmszerződĂŠs meg fotĂłzĂĄsok tĂśmkelege. HĂ­res leszek, bĂŠbi!
  

A tĂźlkĂślĂŠs Ăşjra felhangzott.
   – HĂŠ, szĂŠpsĂŠgkirĂĄlynő, elĂŠg a tollĂĄszkodĂĄsbĂłl, mĂŠg lekĂŠsed a herceget! – viccelődĂśtt Barbi. AmĂ­g nem volt Tibor, Margit a pasikalandok alkalmĂĄval gardedĂĄmkĂŠnt szerepelt. A szokĂĄsos felĂĄllĂĄs: a szĂŠp ĂŠs a kevĂŠsbĂŠ feltĹąnő barĂĄtnő – utĂłbbi emeli a mĂĄsik ragyogĂĄsĂĄt. Barbit most furdalta a lelkiismeret, amiĂŠrt Ă­gy kihasznĂĄlta Margitot.
   – Én megtalĂĄltam az Igazit, most rajtad a sor – mondta. – TovĂĄbbra is megyĂźnk egyĂźtt mindenhovĂĄ, de ha valaki odajĂśn hozzĂĄnk, megmondom, nekem mĂĄr van valakim, ĂŠs dicsĂŠrő ĂłdĂĄt zengek rĂłlad.
   Margit hitte is, meg nem is, hogy a dolog mĹąkĂśdni fog.

(folytatjuk)